Szeretném az elején leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem azért íródott, hogy bárkinek is a sajnálatát élvezzem.

Egyszerűen úgy éreztem/zem, hogy ki kell írnom magamból az elmúlt hónapok történéseit.

A „rák”-ról beszélni kell, a megelőzésről, az önvizsgálatokról, a szűrő vizsgálatokról, nem szabad homokba dugni a fejünket ha érzünk valami elváltozást a testünkben!  Még mindig tabu témának számít ez a betegség, pedig egyre inkább terjed a fiatalok között is.

Nem vagyok álszent, szeretek élni, néha káromkodni, jókat enni, inni és lehetőség szerint szórakozni.

Jelen pillanatban a legcsúnyább szó az életeben a rák…nem szeretem hallani ezt a szót, elkeserít. Ezért elneveztem Daginak, talán így megbékélek vele.

Ahogy megéltem/megélem…

Februárban 3.-án zuhanyozás közben találtam egy csomót a jobb mellemben. Azonnal pánikba estem, tudtam, éreztem, hogy ennek nem kellene ott lennie. Hétvége lévén nem tudtam azonnal felkeresni a nőgyógyászomat, várnom kellett hétfő reggelig.

Hétfőn az első dolgom volt hívni az orvosomat, de sajnos szabadságon volt, így kolléganőm(akinek mindig is hálás leszek a gyors segítségért) felhívta a nőgyógyász barátját aki másnap reggel fogadott.

Pánikolva és kétségbe esve érkeztem a doktor úrhoz, de ő nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, fiatal vagyok én egy komoly betegséghez.

Kérte, hogy vetkőzzem le, és megvizsgál. Azonnal kitapintotta a csomót, ráadásul nem is egyet, hanem kettőt. Megnézte ultrahanggal és megnyugtatott, hogy szerinte ez csak fibroadenoma, semmi komoly, de a biztonság érdekében menjek el egy másik UH-ra egy másik orvoshoz.

Így is tettem, 2 héten belül kaptam időpontot az újabb UH-ra. Oda teljes nyugalomban érkeztem, aztán a vizsgálat során egyre furcsábban nézett a doktornő, forgatta az uh-t jobbra-balra, majd azt mondta, hogy azonnali, sürgősségi beutalót ad a mammográfiára, mert ez ránézésre daganat.

Kezembe adta a leletet és a beutalót. A leleten az állt diagnózisként, hogy emlő ismeretlen és bizonytalan eredetű daganata. Paffff az első pofon, sokk, elmondani nem lehet az érzést.

Sírva, kétségbe esve hívtam fel az anyukámat és a testvéremet. Próbáltak nyugtatni de képtelen voltam másra gondolni, csak a rosszra.

3 nap múlva ültem a kórházi folyosón mammográfiára várva, ahol a gép nem tudta kimutatni az elváltozást ezért átküldtek egy újabb ultrahangra. Amikor bementem a rendelőben hallottam, hogy a „főorvosasszony”  azt mondja az asszisztensének, hogy minek hívtak be ma engem, megmondta, hogy a mai napon nem akar senkivel sem foglalkozni, melyik kolléga volt az aki becsúsztatott az időpontosok közé. Az a stílus amit megengedett magának, kritikán aluli volt.

Majd nagy kegyesen bejött hozzám, és elkezdte mondani a kis megjegyzéseit(minek mentem magánorvoshoz evvel a csomóval, miért vannak tetoválásaim, minden bajára volt).

A vizsgálat végén közölte velem, hogy ez egy 13 mm-es daganat, vesz belőle mintát és meglátjuk, hogy jó vagy rossz indulatú.

2 nap múlva újra a mammográfián ültem és egy patológus doktor vékonytű-s biopsziát vett a csomóból.

Utamra engedtek, hogy kb. 1 hét múlva lesz eredmény...maradt a várakozás, és vártam és vártam... folyt. köv.